A Dráma

                     A DRÁMA

Adamus Saint Germain közvetítése Geoffrey Hoppe-n keresztül                                        

Az Insights for the Soul című rádióműsor keretében november 16-án elhangzott  Adamus közvetítés átirata

Vagyok, Aki Vagyok, Adamus a Szuverén Birodalomból. És igen, mindannyiótoknak szánom, hogy nyugodtan szólítsatok engem Adamusnak. Adamusnak, ( erősen kihangsúlyozza az első „A” betűt.)

Most egy pillanatot azzal töltünk, hogy miközben nekikezdünk az ülésünknek, teljes egészében beleáramlok Cauldre-be – akit ti Geoffrey-nek hívtok – és az ő testébe, és közben összekapcsolódom Lindával, aki szintén részt vesz ebben – Eesa Lindája ő, aki most összekapcsolja az energiáját az enyémmel, és innen, erről a pontról, ami Goldenben található Colorado államban, ki fogom terjeszteni az energiámat, hogy összekapcsolódjak kivétel nélkül mindannyiótokkal, akik ezt most hallgatjátok – akár most, akár pedig valamikor a jövőben – ez nem számít.

Akkor most mindannyiótokat arra kérnélek, akik most részt vesztek ezen a ma esti összejövetelünkön, hogy vegyetek egy mély lélegzetet… hogy lélegezzetek be… és érezzétek a testeteket. Amikor belélegeztek, olyankor lényegében érezhetitek a szellemeteket. Belélegeztek, és érzitek ezt a dolgot, amit az elméteknek neveztek. Belélegzel, és érzed, mennyire életteli és eleven is vagy valójában.

Akkor most kapcsoljuk össze az energiánkat teljes tiszteletünkkel és megbecsülésünkkel egymás iránt!

Mindegyikőtök iránt, akik most csatlakoztok hozzánk ebben a folyamatban – oly hatalmas megbecsülést érez a Szellem, az angyali létezők, jómagam Adamus, Linda és Geoffrey, és mindazok, akik segítik ezt a különleges közvetítést – Mark, John, Charmaine.

Akkor hát kapcsoljuk össze az energiánkat, hogy megtaláljuk azt a kényelmes, megfelelő és megbecsülést nyújtó helyet, ahonnan lefolytathatjuk ezt a ma esti beszélgetést.

Megtiszteltetés és öröm számomra itt lenni most kivétel nélkül mindannyiótokkal. Oly sok minden történik mostanság a Földön, és ez bámulatos. Igen, ez bámulatos a mi nézőpontunkból, és valóban, ezt mi meg is mérjük. Megfigyelést végzünk. Megfigyeljük mindazt, ami jelenleg a Földön zajlik.

Tudatosság

Néha egészen elképesztő számomra, hogy ti mindannyian mennyire rugalmasak vagytok, és képesek vagytok kezelni és tartani a ritmust ezekkel az elképesztő gyors ütemben zajló változásokkal – a saját életetekben, és a körülöttetek létező világban. Bámulatos elgondolni, hogy a technológia olyan nagy léptekkel fejlődik, ami szinte már mérhetetlen. Ha ezt összehasonlítjátok a múlt technológiájával, akkor az máris mérhetetlenné válik. Hogy miért? Azért, mert a tudatosság egy új pontra érkezett.

A tudatosság nemcsak egy könnyed és kellemes növekedési kanyart vett ezúttal! Hanem pár évvel ezelőtt egy Kvantumugrást ugrott, és ti most ennek a kellős közepén vagytok éppen! Ti, akik ma este velünk tartotok – ti vagytok ennek a tanítói, a vezetői. Tudom én, hogy olykor adódnak olyan napjaitok, amikor megkérdőjelezitek magatokat, amikor kétségbe vonjátok magatokat, de ez azért van, mert még mindig ott vannak azok az aspektusaitok, akik talán nem egészen értik a teljes folyamatot, amin éppen keresztülmentek. Vannak még olyan aspektusaitok, akik még mindig sérültek a múltadban bekövetkezett történésekből kifolyólag. Illetve olyan aspektusaid, akik még mindig odakint kószálnak, és keresztülmennek a maguk drámáin és problémáin. Időnként, ezek a részeid egy bizonyos értelemben egy tükörhöz hasonlatosak, de egy torz tükörhöz, egy homályos tükörhöz, illetve egy olyan tükörhöz, amelyik nem rendelkezik azzal a fajta szeretettel és megbecsüléssel, amit az igaz tükröd teljes egészében megmutat.

Hallod, ahogy önmagad hangjai a következőket mondják: -„Ki vagyok én? Hogy is lehetnék én tanító, amikor a saját életemet sem vagyok képes összetartani? Az entitások vajon miért nem beszélnek velem? Miért van az, hogy semmi nagyszerű, varázslatos és rejtelmes dolog sem történik velem?” – és pontosan ennél a résznél meg is kell, hogy állítsalak titeket. Amikor ez a fajta elmés csevej rákezdi – olyankor mindig meg kell, hogy állítsalak, és emlékeztetnem kell téged arra, hogy nem látod a teljes képet. Igenis történik valami varázslatos és rejtelmes, és misztikus dolog az életedben. Egyfajta átalakulás zajlik. Ez az – ahogy ezt Tóbiás fogalmazná – Ez Az A Létidő, és ez nem pusztán csak egy újabb létidő. Hiszen ezért is éltetek le több száz vagy több ezer életet, hiszen most ez a több száz vagy több ezer létidő jut el a tetőpontjára, a csúcspontjára. Ez ennek az időszaka!

Ne maradj le róla! Ne hagyd ki, csak mert azt feltételezed, hogy ez majd 2012-ben vagy azt követően fog megtörténni! Ne maradj le róla azáltal, hogy azt gondolod, hogy ez az egész majd csak akkor fog értelmet nyerni számodra, miután átmész a túloldalra, amikor majd magad mögött hagyod a fizikai testedet, és visszatérsz a mi birodalmunkba! Ne hagyd ki, csak mert azt gondolod, hogy mindennek a bekövetkeztéhez egy asztrológiai vagy más eseménynek kell megtörténnie! Ez itt és most történik!

Ó, és ekkor azt kérdezitek: -„De Adamus, fel kell, hogy hívjalak téged, és beszélnem kell veled, és egy pár kérdést fel kell tennem neked, mert akkor mégis, hol marad ez az egész?” –Hát pontosan itt. Itt van. Annyira közel van, és számunkra itt az angyali birodalmakban ez olyannyira egyértelmű, ugyanakkor ti még mindig a kizárólag - emberi módozatra vagytok hangolva. Tehát igen, nem fogjátok érezni vagy látni, vagy megtapasztalni annak valódi és igaz misztikus természetét, ami most zajlik az életetekben – azt az átalakulást, ami most zajlik bennetek elképesztően mély szinteken.

És ilyenkor mit tesztek? Mit tesztek annak érdekében, hogy túllépjetek az emberi tudatosság eme szilánkján? Vesztek egy mély lélegzetet, és eltökélten engedélyt adtok magatoknak a megnyílásra.

Nem kell már többet olvasnotok. Nem kell tanfolyamokra járnotok. Nem kell talk-show-kat hallgatnotok, bár az igaz, hogy ezek csodálatosak és szórakoztatóak. Ezt nem fogjátok ezeken a helyeken megtalálni, és ezt te is tudod, mivel te meg én beszéltünk már erről máskor is.

Hajlamosak vagytok mindenféle elterelésekkel, kifogásokkal, halogatásokkal és késleltetésekkel előhozakodni, miközben ez pontosan itt van. Pontosan itt van. Ez most történik éppen. Én látom ezt benned, és ezt lényegében te is tudod. Tudod, hogy valami varázslatos történik most az életedben, de aztán megint visszaesel a régi mintákba, és én pontosan erről szeretnék ma este veletek beszélni – arról, ami most történik. Hogy mi az, ami blokkolja a látomásodat, blokkolja a tudatodat, és aminek a következtében nem látod meg azt, ami valójában történik.

Akkor most vegyünk egy mély lélegzetet…

(szünet)

…és beszéljünk arról, hogy mi folyik most.

Remélem, nem túl sokan érzitek majd támadásnak, amit mondani fogok – mégis tudom, hogy így érzitek majd. És azt is tudom, hogy egy páran küzdeni fogtok majd ezzel, amiről itt most szót fogok ejteni. Egy páran nagyon befrusztráljátok majd magatokat velem kapcsolatosan, és már most megmondhatom, hogy miután a ma esti összejövetelünk véget ér, és lekapcsolod a villanyt, és lefekszel aludni, én ott leszek. Ott leszek az út minden egyes lépésénél. Akár ki akarod rajtam tölteni a mérgedet és a frusztrációdat, akár egy kellemes beszélgetésre vágysz velem – én ott leszek! Ennek a közvetítésnek nincs vége a ma estével. Ez folytatódik.

Ami most történik

Amit jószerivel sokatoknál látok mostanság az az – na, nem, meg fogom megváltoztatni a Cauldre szájából előbukkanó szavakat, mikor azt mondta:”Sokatoknál” - Én ezen most helyesbítek, és azt mondom, hogy, amit „Mindannyiótoknál” látok – mindannyiótoknál az az, hogy – mindannyiótokat fogva tart a dráma csábítása, vonzása. A dráma.

Behozod az életedbe a drámát, amikor erre már semmi szükséged. Észrevetted-e már, hogy pont akkor, amikor minden lenyugodni, lecsendesedni látszik, és amikor már képes vagy érezni, hogy az élet élvezete és öröme elkezd beáramolni, akkor valami előjön a vak oldaladról, és elpusztítja azt – egy érzelmi vihar, problémák- dráma? Bejönnek a nehéz érzelmek és felkavarják azt a nyugalmat, amit éppen csak elkezdtél megtapasztalni.

Akkor itt most álljunk csak meg egy kicsit! Tudod, hogy ez történik. Én is tudom, hogy ez történik. De mi okozza ezt? Talán az, hogy annyira sebezhető vagy? Vagy, hogy ez a világ egy nagyon nehéz hely a számodra? Vagy talán az, hogy mindenki megpróbál kihasználni téged? Vagy, hogy más emberek annyira telis teli vannak a saját szükségleteikkel és mohóságukkal, kapzsiságukkal, hogy nekik semmi sem számít, alapon elrontják a te mulatságodat? Nem. Nem. Lényegében te okozod a drámát. Te vagy az, aki lényegében behozod az életedbe a drámát, amit aztán sokféle úton-módon kijátszol.

Kijátszod azt a kapcsolataidban. Kijátszod a bőséged terén, a munkakörnyezeted terén. Kijátszod azt a testedben. Igen, a dráma a testedben kerül kijátszásra, mert ez egy réges-régi emberi minta, és te ezt a mintát követed. Ezt a kerékvágást követed, aminek a következtében ezen a ponton aztán nehéz meglátnod a fától az erdőt. Tehát a minta tovább folytatódik. Ez beléd lett programozva. Meg lett erősítve. Ezért aztán folyton behúzod a drámát, na olyankor meg rettenetesen elcsüggedsz, és azt mondod: - „De hát minden egyes alkalommal, amikor egy kis haladásra akarok szert tenni, valami az utamba áll.”

Behúzod a drámát – amikor depressziós vagy. Jelenleg a depresszió – és az elkövetkezendő pár évben sokat fogok beszélni a depresszióról. Lényegében szert teszünk majd egy olyas fajta segítői tevékenységre, ami azoknak jelent majd segítséget, akik mentális betegségben szenvednek, akik ilyen jellegű intézményekben tartózkodnak, vagy akik gyógyszeres kezelésen vannak, illetve ez azoknak is szól majd, akik valamiféle mentális egyensúlytalanságban vagy depresszióban szenvednek – mert ez egyáltalán nem az, amit a tudósok és az orvosok gondolnak róla.

A depresszió most – és ez most csak nektek szól, akik ezt most hallgatjátok – mert ez nem igaz minden emberre, csak rátok, akik ezt most hallgatjátok – ez egyfajta üres állapot, ami azért került megteremtésre számodra, hogy megértsd, hogy ki is vagy te. A depresszió beárad ebbe az üres térbe, ahol felfedezheted a saját isteniségedet, önmagadat, ahol emlékezhetsz a múltadra – szóval ez a depresszió azért jön be, mert nagyon sok dinamika zajlik itt.

Az egyik az, hogy egyfajta szomorúságot érzel a régi emberi minta vagy programozottság elhagyása során. Ha hiszed, ha nem – ez így van. Egyfajta szomorúságot érzel a régi emberi kondíciók elengedése során. A depresszió azért jön be, mert valamilyen szinten él benned egy tudatosság arról, hogy a szellem – önmagad istenisége – azt keresi, hogy részt vehessen a mindennapos életedben. Nem csak a spirituális életedben, nem csak a más birodalmakban, ahol esetenként összekapcsolódsz azzal, amit a magasabb énednek nevezel; hanem az Isteniséged be akar jönni itt és most ebbe a Mostani Pillanatba. Itt és most, miközben beszélünk, részt akar venni ebben a beszélgetésben, ebben a közvetítésben. Be akar jönni, de te kívül tartod.

Tehát energetikai értelemben véve létrehozol egy vákuumot azáltal, hogy nem engeded be az Isteniségedet, a Szellemedet, az Isteni- Énedet a mindennapos életedbe. Ez hozza létre a depressziót. Ez lényegében mindössze egy jelzés vagy egy kommunikáció arra vonatkozóan, hogy eljött annak az ideje, hogy az Isteniséged, a Teljes Éned itt legyen.

Ugyanakkor te meg be vagy zárva ebbe a depresszióba, miszerint veled valami baj van, meg hogy miért ilyen alacsony az energia szinted, miért nem ösztönöz semmi, és ilyenkor meg tudod, mit csinálsz? Nos, hát persze, hogy tudod, hiszen épp az előbb mondtam el neked. Létrehozol egy drámát – emberi drámát – konfliktust más emberekkel, problémákat a bőséged terén, problémákat a spiritualitásod kapcsán. Egészen csodálatos drámát vagy képes létrehozni a spirituális értékességedre vonatkozóan. Drámát hozol létre a fizikai testeddel – betegség vagy fájdalom, vagy sérülés által – és ez a dráma meg is teszi a magáét – emlékezetet arra, hogy életben vagy. Ez leveszi a fókuszt a valódi témáról, ami nem más, mint az ÉN Integrációja itt a Földön, ebben az életedben, és így lényegében csak eltereléssel szolgál.

Ez energia. A dráma ugyanaz az emberi kondíció számára, mint ami a cukor a test számára. A dráma ugyanazzal szolgál a pszichéd számára, mint amivel a cukor szolgál a biológiád számára. Ez egy löket, ez magas, ez egy elterelés, és általában hamis. Általában hamis. Teljes mértékben képes vagy dráma nélkül élni. Erre most azt mondhatod: -„Igen, de mindenki körülöttem benne van– a gyerekeim, a házastársam, a kollégáim, a televízióból áradó dráma – hogyan kerülhetném ezt el?” - Hát azáltal, hogy hozol egy tudatos és szándékos választást.

De még mielőtt ezt megteszed, hadd magyarázzam el az ezzel járó következményeket. A dráma hiányában nem kapod meg azt az energia infúziót – azt a cukormázas, szirupos, hamis, magas energiát – és ez el fog téged terelni. Nem lesz meg az arra vonatkozó emlékeztetőd, miszerint életben vagy. Igen, a dráma - ami ahhoz kell, amit arra használsz, hogy ne und el magad. Dráma nélkül úgy fogod érezni magad, mintha magába a semmibe kerülnél bele.

Ti a drámát a valódi, igaz szenvedély pótlására használjátok – mellékesen megjegyezve. Néhányan összekapcsolódtok velem álom állapotaitok során, sőt néha ébrenléti állapototokban is, és azt kérditek tőlem: -„De Adamus, hol az én szenvedélyem? Mi az én szenvedélyem?” –Az ott van, de jelen pillanatban a dráma helyettesíti éppen. A dráma adja meg neked azt a löketet. Nos, ez szolgáltat okot neked az életre, és most már véget vethetsz neki.

Kivétel nélkül mindannyian az új tudatosság tanítói vagytok. Miközben itt beszélek, tökéletesen értitek, hogy miről is beszélek. Összekapcsolódtok vele. Ugyanakkor, miközben beszélek, egy részed ennek ellenáll és lázadozik. Egy részed azt mondja: -„Igen, de, de, de…” –Ne legyen több „de”! A dráma valami olyan, amin túl tudsz lépni. Ez Régi Energia, olyan nagyon emberi, és már egyáltalán nem áll jól neked.

Azt szeretném, ha elkezdenéd tudatosítani magadban, amikor jelen van a dráma az életedben. Ó, hát az ott lesz – holnap, azután – ott lesz egészen addig, amíg meg nem hozod azt a színtiszta, elkötelezett választást, hogy ne legyen több dráma.

Az élet dráma nélkül

Szóval, hogy mi történik akkor, amikor elengeded a drámát? Egy nagyon rövid időszak erejéig azt fogod érezni, hogy rettenetesen unatkozol. És ez az unalom majd fel fogja ismertetni veled az életedben folyó dráma mértékét. Egészen odáig merészkednék, hogy azt mondom, hogy ébrenléti tapasztalatod 93%-a valami dráma körül forog – más emberek kapcsán, önmagad kapcsán, az aspektusaid kapcsán, a tested kapcsán – de valami állandóan zajlik. Mindig akad valami, ami felett úrrá kell lenned, amin dolgoznod kell, amivel meg kell vívnod a csatát, ami elől el kell menekülnöd. És ez a dráma. Fel tudod fogni, hogy személyes energiádnak milyen hatalmas mennyisége kerül elvesztegetésre a drámázással?

Tehát, amikor elengeded a drámát, egy rendkívül rövid időszak erejéig – de ami egy igen jelentős időszak lesz – úgy fogod érezni, hogy az életed borzasztóan unalmas. Amikor lekapcsolódsz arról, hogy egy drámai, érzelmi módon legyél együtt másokkal, akik folyamatosan táplálják a te drámázás iránti szükségletedet – nos, akkor rettenetesen unatkozni fogsz. –„És most mi lesz? Mit kellene tennem?” – Lesz egy olyan hajlamod, egy vonzásod arra, hogy visszatérj a drámához, mivel, nos, hát ez egyfajta móka – egészen egy pontig. Ez egyfajta stimulációt ad – egészen egy határig. Ez egyfajta emlékeztető arra vonatkozóan, hogy életben vagy – egészen egy határig. És te most pont ezen a határponton vagy.

Szóval keresztülmész egy rövid ideig tartó unalmi perióduson. Úgy tűnik majd, nincs semmi. Annak a látszatát kelti majd, mintha egy jókora, üres sivatagban lennél. Majd megkérdezed magadtól: -„Nos, miért is kellene egyáltalán élnem? A dráma elment, azok az emberek, akikkel valaha kijátszottam ezeket a drámákat, szintén elmentek. Nem érzem ezt a dolgot, amit a Szellemnek neveznek, nincs semmiféle kozmikus tudati élményem sem, az entitások sem beszélnek velem – nos, akkor egyáltalán miért is maradnék?”

Hadd áruljam el nektek, drága, drága, kedves barátaim és tanítók, hogy ez az a pont, amikor veszel egy jó mély lélegzetet! Ez az a pont, amikor megbízol magadban a legmélyebben, fenntartások nélkül és a lehető legösszekapcsoltabb szinten. Nem erőlteted ezt – mindössze megengeded.

És igencsak hamar meg fogod érteni azt a teljességet, aki vagy, és aki mindig is voltál – továbbá azt a tényt, hogy… nevetni fogsz; Csak nevetsz és nevetsz és nevetsz és megállás nélkül csak nevetsz majd, és talán egy pár csepp könnyet is ejtesz majd, és azt mondod majd: -„Édes Istenem, ezek egy örökkévalóság óta próbálják ezt nekünk elmondani: azt, hogy ez itt volt – hogy a Szellem, az én Szellemem itt volt végig” – és hirtelenjében fel fogod ismerni, hogy ez van.

Rá fogsz döbbenni, hogy milyen mesterséges, milyen kevés és mennyire torz is volt a dráma, és arra is rá fogsz jönni, hogy neked erre többé egyáltalán nincs szükséged. Olyan volt ez, mint egy rossz fajta táplálkozás. Egy torz valóság volt. Hirtelenjében elönt majd a felismerés, önmagad „Én Vagyok”-ságáról. Az a tény, hogy többé nincs szükséged magadon kívülről energiára, hiszen mindaz, amivel rendelkezel, már ott van. Az a tény, hogy a hatalom egy elképesztően nagy illúzió, és hogy ezt jó sokáig magad is játszottad; annak tényét, hogy az élet valójában az örömről szól – és ennek nem kell küzdelmesnek lennie, soha nem is kellett. Annak ténye, hogy az elme egy csodálatos dolog, de te sokkal, de sokkal több vagy az elmédnél. Az a tény, hogy te egy abszolút kreatív létező vagy, bár ezeket a kreatív energiákat vagy kimerítetted a drámáiddal, vagy pedig teljesen elborította azt a saját drámád.

Fel fogod ismerni, hogy ez a valami, amire oly régóta vársz – arra, hogy összekapcsolódj az Isteniségeddel és önmagaddal és a te arany angyaloddal és mindezekkel a dolgokkal – hogy mindig is össze voltál vele kapcsolódva. Ezek a részeid mindössze türelmesen várakoztak belül – arra vártak, hogy túljuss a drámán.

Ez nem valami nagy filozofikus dolog. Nem kell ezt a misztikusokkal és a gurukkal tanulmányoznod. Nem kell hosszú-hosszú éveken át elviselned a meditációt, vagy semmi ehhez hasonlót. Nem kell. Ó, hát, ha akarod, persze megteheted. Bizonyos értelemben ez is egy dráma a maga saját jogán.

Mindössze annyit kell tenned, hogy meghozod azt a tudatos, szándékos, eltökélt és határozott választást, hogy befejezted a drámát, majd hátralépsz, mivel minden egyes részed hallani fogja, mikor azt mondod: -„Végeztem a drámával. Élni akarok. Tapasztalni akarok. Teremteni akarok. Többé nincs szükségem a drámára.” – Amikor ilyen egyértelmű és világos vagy magaddal, akkor ezt minden részed hallani fogja. Ez behatol a lelked mélyére, és a lelked majd táncra perdül, és örvendezni fog e hír hallatán. És akkor csak állj hátrébb, mert ekkor benned és a szellemedben kezdetét veszi majd egy természetes folyamat.

Igen, ekkor lesz majd némi változás az életedben, amin keresztül fogsz menni. Igen, ez azt is jelentheti, hogy lesz egy váltás körülötted, azaz elengeded azokat az embereket, akik a dráma üzemanyagával szolgáltak eddig az életedben. Igen, ez azt jelenti, hogy egy egészen másmilyen kapcsolatod lesz saját magaddal – egy olyan kapcsolatod, ahol többé már nem lehetsz áldozat. Vagy teremtő – vagy áldozat vagy. És amikor kijelented, hogy befejezted a drámázást, és végeztél a táplálkozásnak ezzel a válfajával, és végeztél az ezen a módon történő létezéssel, akkor minden megváltozik. Tényleg, igazán.

Most állj hátrébb! Lépj ki az elmédből! Fejezd be, hogy megpróbáld ezt manipulálni vagy manőverezni! Csupán csak engedd meg, hogy megtörténjen! Képes vagy annyira megbízni magadban, hogy megengedd ennek a bekövetkeztét? Képes vagy annyira megbízni azokban a részeidben, amit az Isteniségednek nevezel, amit a kiterjedt tudatodnak nevezel, amit az Isteni Énednek nevezel? Képes vagy annyira megbízni ezekben a részeidben, hogy beengedd őket az életedbe, hogy veled legyenek minden egyes nap, mindenféleképpen, az úgynevezett rossz napjaidon, a jó napjaidon, a nehézségek és a kihívások közepette? Amik valójában nincsenek is. Elkezded majd meglátni a mindezekben a dolgokban ott rejlő szépséget.

Ha van valami, amit elmondhatok nektek drága barátaim, akkor az az, hogy az rendkívül egyszerű. Annyira nagyon egyszerű, hogy talán ezért is van az, hogy időnként kissé felbőszítelek néhányatokat. Ezért is van az, hogy olykor nagyon szemléletessé teszem magam, elképesztőn nyílttá, direktté teszem magam, mert ez ennyire egyszerű. Amikor visszatérsz az egyszerűséghez – nos, az egyszerűség a dráma ellenpólusa – szóval, amikor visszatérsz az egyszerűséghez az életedben, akkor meg fogod érteni a valódi mélységet.

Ez most ellentmondásosnak tűnhet. Az emberi elme azt állítja: -„Az egyszerűség azt jelenti, hogy valami egyszerűbb.” – És olykor az elme, az érzelmek és az aspektusaid – imádják a bonyolultságot, hiszen pont ez a dráma lényege, itt játszódik ki az egész – a bonyolultságban. De ha egyszer visszatérsz az egyszerűség pontjához, akkor fel fogod ismerni, hogy mi is az igaz mélység – a tudat mélysége, a szellem mélysége. De ez nem egy bonyolult mélység – ez egy gyönyörűséges mélység. Ez egy könnyedséggel bíró mélység, valódi, igaz jelentőséggel bíró mélység, igaz szeretettel teli mélység.

Tehát ez az én rövid üzenetem ma este. Remélem, ez kiszed titeket az elmétekből. Remélem, ez belevisz titeket azokba a dolgokba – ó, energiák, aspektusok lebegnek körülöttetek, amik eddig is ott voltak körülöttetek. Érzitek az energiáikat. Néha halljátok is őket, mikor megpróbálnak beszélni veletek. Ezek önmagatok részei, amik megpróbálnak eljutni hozzátok, de eddig nagyon lefoglaltak titeket a drámáitok.

Minden alkalommal, amikor éppen lecsendesedett benned minden és nyugalomban voltál, hajlamos voltál egy újabb vihart előidézni. Most annak van itt az ideje, hogy vegyél egy mély lélegzetet, és lépj túl ezen! Vágjunk bele abba a valódi munkába, aminek az elvégzésére mindannyian itt vagyunk! Ó, és ebből meglehetősen sok van – jut eszembe. Hiszen jelenleg emberek milliói mennek keresztül a saját ébredési folyamataikon, akik most mennek keresztül mindazon, amin ti magatok évekkel ezelőtt mentetek át, és akik most tanulnak Istenemberként élni ezen a Földön, és kilépni az elméjükből, elhagyni a régi filozófiájukat meg pszichológiájukat, és egyszerűen csak össze akarnak kapcsolódni a valódi Énjükkel. Tehát rengeteg munka áll előttünk!

Ahhoz, hogy ezt a munkát tudd végezni, akár a Bíbor Körön belül, akár a Lightworker-en belül, akár a Kryon csoporton belül, vagy bármelyik másik csoporton belül, amik jelenleg működnek, és akik az új tudatosságra fókuszálnak: ehhez a munkához elengedhetetlen, hogy túllépj a drámán.

Emlékeztetők

Zárásként meg fogok osztani két dolgot. Legelőször is, legyél tudatában annak, hogy a dráma hogyan játszik szerepet az életedben, és értsd meg, hogy ezt te magad is játszod. Bármikor lekapcsolódhatsz róla, de amikor megteszed, keresztül fogsz menni egy olyan perióduson, amikor minden unalmasnak fog tűnni. De nem az! Mindössze arról van szó, hogy utat keres magának ahhoz, hogy a valóságnak egy nagyszerűbb formája bejöjjön az életedbe! Ne engedj a kísértésnek, hogy visszaszaladj a drámához, csak a stimuláció kedvéért!

A dráma nagyon Régi Energiás. Nagyon, elképesztően dualista, és mi mindannyian fel fogjuk fedezni, hogy milyen is az újfajta élet itt a Földön, a drámára való szükséglet nélkül. Hagyd, hogy a többiek hadd játsszák csak a magukét! Engedd meg másoknak, hogy élvezzék a drámával töltött idejüket, de mi lépjünk túl ezen, hogy bejuthassunk a valódi tudatba!

És apropó – ahogy ezt már valószínűleg ti magatok is észrevettétek: amikor belekezdtek ebbe a tudatosság megemelésébe, ebbe a spirituális munkába – ez szinte hajlamos még az eddiginél is több drámát a felszínre hozni, még több problémát előhozni. Nos, valóban, ez azért van így, mert a drámának ez az eleme, ami már jó ideje beléd csimpaszkodik – most ellenáll. És hogyan áll ellen? Hát úgy, hogy még több drámát teremt. Vegyél egy mély lélegzetet! Erre többé már nincs szükséged. Fogunk még erről többet is beszélni valamelyik elkövetkezendő ülésünk során.

A második dolog pedig az, hogy az idő milyen gyorsan repül. Úgy tűnik, mintha csak pár pillanattal ezelőtt kezdtük volna ezt a beszélgetést. Ilyen a valóság természete. Rendkívül gyorsan fog váltani, ahogy a legtöbben meglepve hallottátok, hogy a show a végére ér, mert azt gondoltátok, hogy de hiszen még csak most kezdődött. Egy bizonyos értelemben még csak most kezdtük el, ugyanakkor valóban, hát nem különös, hogy az idő manapság mennyivel folyékonyabban tűnik?

Az idő elszállt, pedig oly sok a kérdés. Látlak vagy érezlek mindannyiótokat, akiknek kérdéseitek vannak, és vagytok egy kevesen, akiknek nagyon, de nagyon mély érzelmi kérdéseitek vannak. Azt kell, hogy mondjam, hogy azért vannak ezek a kérdéseitek, mert valaminek éppen a határán vagytok, vagy úgy érzitek, hogy valaminek a határán vagytok. Nem feledkeztem el egyikőtökről sem, és arról sincs szó, hogy bármelyikünk is keresztülnézne rajtatok. Az emberi idő korlátok ebben a programban nehézzé teszik, hogy szóban is csatlakozzam hozzátok, úgy, ahogy most teszem, de miután itt végzünk, személyesen eljövök hozzátok – csak te meg én. Ott leszek neked, és beszélni fogok veled, és megosztani fogok veled.

Nyílj meg, és beszélgessünk rólad! Beszéljünk arról a fenomenális létezőről, aki vagy, és azokról az aprócska dolgokról is, amik elállják az utadat, és nem engedik, hogy felismerd azt az Istent, Aki Valójában Vagy. Tehát, én ott leszek!

És most – megtiszteltetés és öröm volt számomra itt lenni veletek, és az alábbi szavakkal szeretnék innen távozni: - A teremtés egészében minden jól van, és ezért Én Vagyok, és Ti is Vagytok.

És ez így van.

(Fordította: Telegdi Ildikó – telegdiildi@globonet.hu)