2011. március 5., szombat


        SZENVEDÉLY – ÚJ ENERGIÁS SZENVEDÉLY

Szenvedély = a Szellemünk, az Én Vagyok Jelenlét. Ez Vagyok. A Szenvedély egy nagyon integrált része a Lelkünknek. A vágy a Létezésre, Kifejezésre, Kiterjedésre.
A Szenvedély olyan, mint egy láng, amely gondoskodik a módról, ahogyan kiterjedhetsz, az energiáról, amit kifejezhetsz, az örömteli élet táncáról…….
Egy évvel ezelőtt azt vettem észre, hogy eltűnt minden szenvedélyem az életemből. Ilyen volt a tanítás, -- az iskolák olyanokká váltak számomra, mint egy régmúlt történelem, hogy igen, régen voltak ilyenek is, de most oly távolivá vált mindegyik –. Ilyenek voltak még a személyes találkozások a páciensekkel, írás, festés, kert……. sőt, elkezdett fárasztani, ha valaki a problémáiról beszélt vagy a spiritualitásról. Még a Műhelyek is roppant unalmasnak tűntek, ahol beszélgetések voltak a tapasztalatokról.
Nem „dobtak fel” az Adamus anyagok sem, legfeljebb arra voltam kíváncsi, hogy mi újat tudna még mondani? Főleg a „Tudat Test” című shoud után, ami ráébresztett arra, hogy Ki is Vagyok Én. Ahol megválaszolásra került bennem ez a kérdés, ami az „Otthonról” való eljövetelem óta foglalkoztatott, mint mindenkit. Egyszerűen itt volt ez a válasz most az örök kérdésre, amikor is megtaláltam magamat, ami a Minden érzése, a Teljesség, a Beteljesülés érzése. És ez nem egy pillanatig tartott, hanem itt maradt velem.
Ezután a maradék szenvedélyem is szertefoszlott. Egyetlen szenvedélyem magam voltam önmagamnak. Érezve minden részemet, Aki csak Vagyok. A Felemelkedett, Harmadik Körömben csücsülő Én Vagyok-omtól kezdve a legsűrűbb anyagi Én Vagyok-ommal bezárólag (fizikai testem, emberi Én-em) Tudat Testem minden részét éreztem és élveztem.
Eszembe sem jutott, hogy tennem kéne valamit ….. magam váltam az önmagam szenvedélyévé.
 A többi szenvedélyem teljes megszűnésével a „maradék” páciensek is elmaradtak, az iskolákba senki sem jelentkezett ……. és akkor egy napon azt vettem észre, hogy még a pénzem is fogyóban van. Nem ijedtem meg, nem kezdtem el izgulni miatta, de feltettem magamnak egy kérdést: „Hogyan tovább? Mit tegyek Most?”
Néhány nappal előtte érkezett meg az Egyiptomi Shaumbra Túra anyaga, melynek címe: „Út a Mesterlét felé” Mivel nem hozott izgalomba, így hagytam is akkor.
Viszont most, amikor úgy sem volt mit csinálnom, gondoltam, belenézek ebbe az anyagba……. és ekkor ért a meglepetés, mert a kérdésemre pontosan ott volt a válasz.
 A saját kérdésem állt ott és Adamus válasza: -- „Mit kéne tennem? Hogyan tovább?”
Adamus: „Vártok a belső szenvedély felbukkanására, de nincs ott ….. Elérkeztetek erre a pontra ….. az igaz Mesterré válás pontjára. Ennél a pontnál vagytok, ahol nem elveszve vagytok, hanem a „semmiben” vagy „ürességben”. És ez teljesen rendben van. Mi ezen most túl fogunk lépni.”
Nem a régi, megszokott izgalommal, szenvedéllyel olvastam tovább, hanem valami teljesen más „szenvedély” kezdett kibontakozni bennem, amivel elkezdtem „gyakorolni” az igaz Mesterré válásomat. Sok légzéssel, hangolással, az energiák folyamatos áramlásban tartásával, amitől kezdtem egyre jobban igaz Élővé válni, igazán Élettel teli lenni. Az előtte lévő Élettel teliség csak egy jó kis „pörgés”-ként látszott ehhez képest…….
Közben tudtam, hogy itt van a Passion (Szenvedély) anyag is Tóbiástól, amibe megint csak nem néztem bele, nem éreztem „szenvedélyes” vágyat iránta, hogy beleolvassak. Napok múlva valaki felhívott, hogy mit szólok hozzá, hogy tetszik e ez az anyag? Így gondoltam, ideje belenéznem, ha még így külön is felhívja magára a figyelmemet. …….” nos, lássuk, mit tud még adni ez nekem………”
Természetesen ezt sem tudtam letenni addig, amíg végig nem olvastam és „csináltam”, mert itt Tóbiás pontosan elmondta, hogy a „régi energiás” szenvedélynek mennie kell, amivel kiálltunk a tanítványok elé tanítani, amivel személyesen szolgálatukra voltunk azoknak, akik hozzánk fordultak segítségért, amivel egyensúlyba segítettük őket, stb. ……. És szépen végigvezetett azon energiák maradványainak a kitisztításában, amelyek akadályozták az Új Energiás Szenvedély beáramlását. Ezek a karma, életszerződéseink, szolgálati szerződéseink – amik teremtették a tanítási, „gyógyítási” szenvedélyünket, hogy másokat segítsünk, vezessünk ….. stb. …….. Addig nem tudunk Szuverén, Szabad Létezővé válni, amíg a szenvedélyünk megéléséhez szükségünk van másokra, szükségünk van arra, hogy eljöjjenek az iskoláinkba, vagy szükségünk van arra, hogy segítségért forduljanak hozzánk, hogy a szenvedélyünket megélhessük. Addig nem vagyunk Függetlenek, Szuverének, Szabadok. Addig nem mi teremtjük a valóságunkat, hanem a szolgálati szerződéseink, életszerződéseink. Amikor ezek maradványai is feloldódnak, az Új, igaz Szenvedélyünk lángja akkor tud fellobbanni. És igazából ezzel az új szenvedéllyel tudunk Igaz Mesterekké válni.
Ez alatt az egy év alatt sokat próbálgattam, kóstolgattam ezt az Új Energiás Szenvedélyt, nem igazán láttam, hogy hogyan is fogok ezzel tanítani, iskolákat tartani, vagy páciensekkel foglalkozni, mert ezek továbbra sem voltak ott. Nem igazán értettem, hogy akkor most mit is fogok csinálni? Hogyan is működik ez az Új Szenvedély, ha nincs szenvedély? Megértettem, hogy a szolgálatnak vége van, szolgálatom véget ért, de akkor most mit fogok csinálni itt a földön? Adamus ugyan elmondta, hogy: „ egy új módon maradsz itt – örömből --, nem is azért, mert van valamilyen célod, szándékod,vágyad, hanem azért, mert megérted, hogy ez HATÁSSAL jár. Nincs cél, de van hatás.” Ha maradunk, hatással leszünk a földre és a földön mindenre és ezzel segítünk a legtöbbet.
Ezt így értettem, de nem igazán tudtam, hogy hogyan is működik ez itt így, a realitásomban. De nem kellett sokat várnom a megtapasztalására. Pillanatok alatt lett egy jó kis náthám, arcüreggyulladásom, rejtett tüdőgyulladásom, alig álltam a lábamon, és mégis megérkezett egy páciens. Én ki voltam szó szerint „ütve” magamból – félre állítódtam a saját utamból – és amikor el akartam kezdeni lélegeztetni a pácienst, semmi nem jutott eszembe azon az egy szón kívül, hogy „lélegezz”. Álltam ott „némán”, csak jelen voltam a páciens mellett …… és 15 – 20 perc múlva a páciens felült ragyogó szemekkel, meggyógyulva, és azt mondta hogy: „ez olyan fantasztikus volt, így még soha sem éreztem magamat és nézd, teljesen meggyógyultam.” Ezen aztán én csodálkoztam el a legjobban, hisz semmit nem tudtam neki mondani. Aztán a következő páciens is így „járt”, meg az utána jövők is. Én meg kezdtem felfogni, hogy ez lehet az, amikor „csak” Hatással vagyunk a jelenlétünkkel. Amihez nem kellenek szavak, nem kell megmondania másiknak, hogy mit csináljon magával, hogyan hozza magát egyensúlyba, …….. mindez egyszerűen megtörténik.
Mivel a „munkám” nagy része Adulai munka, amit szintén nem érzek szolgálatnak, csak jelen vagyok, és együtt lélegzünk – tudatosult bennem, hogy ott már régóta a „hatással lenni”-ségem állapotában vagyok jelen.
Visszatérve az Új Szenvedélyhez, közben azért nagy felfedezéseket tettem. Próbálgattam, hogy milyen is az, amikor engedem az öt angyali és öt emberi érzékemet felnyílni teljesen. Eljutottam a „Kifejezés” angyali érzékszervem még teljesebb felnyílásához…… hisz a kifejezés a Szellem legnagyobb öröme. Amikor fogom a Kifejezés Angyali érzékemet és azt választom, hogy ki akarok fejezni tudatosan, egy egészen új érzés bontakozott ki. Mindent, amit teszek, csinálok, kifejezésként teszem, hogy kifejezzem önmagam. Bármit teszek, érzem a kifejeződésem energiáit és ez felülmúl minden eddigi szenvedélyt. Az Új Szenvedély sem más, mint a kifejezés öröme. Kifejezem magam a légzésben, vagy a takarításban, vagy abban, hogy „csak” magammal vagyok, mindegy mit választok ……. de ezt én választom és nem a szenvedély teremti meg, hogy mit csináljak, hanem tényleg én. Amit éppen választok, azzal fejezem ki tudatosan magam, kifejezésként érzem és élem meg.
Amikor megengedem, hogy a Tudat Testem – ami magába foglalja minden részemet – felfogja az ÉN VAGYOK-ot …… a Vagyok Aki Vagyok-ot – amivel azt mondom, hogy Hazaértem, hogy vállalom a felelősséget minden részemért – a testemért, elmémért, szellememért, a pillanatért, az Én Vagyok-ért – EZ ÖNMAGÁBAN AZ IGAZ KIFEJEZÉS. – Az Én Vagyok igaz érzése és valójában ez az Új Szenvedély, amiben az Én Vagyok kifejezi magát minden részemnek, minden Én Vagyok-omnak, amihez nem kell senki és semmi más, csak ÉN, a Független, Szuverén, Szabad létező.
Adamus mondja: "Többé nem kell tudnod, hogy mit akarsz ....... és ez megengedi majd neked, hogy valóban élj. Meg fogtok majd érteni valamit, ami meghaladja a valódi akarást. Egy olyan szenvedéllyel fogsz bírni, amely annyira mély és olyan jelentőségteljes, hogy az majd segít megérteni, hogy hogyan teremtetted meg eddig a valóságodat és ki is vagy valójában. Egy igaz szenvedélyre lelsz önmagaddal. És ezalatt nem egy elfoglaltságot vagy hobbit értek vagy bármi ehhez hasonlót, hanem egy szenvedélyt önmagaddal. Önmagad szeretetét.
És innentől kezdve nem számít, hogy mit teszel vagy mit nem teszel. Ezzel a fajta Lélek Szenvedéllyel ez egyáltalán nem számít. Ez csak Van. ....... Túllépünk azon, amit akarunk és belépünk a Szenvedélybe. A szenvedély az Én Vagyok igaz megértése."
És ez így van.........

2011. február 25., péntek

 Lélegezd Be! - Geoffrey Hoppe tollából

Hosszú ideje az utóbbi néhány hét volt a legintenzívebb. Sok Shaumbrával beszéltem, akik érezhették is a csontjaikban, a szívükben és az elméjükben.
Ezekben az elmúlt hetekben a legtöbben közülünk szorosan kapcsolódtunk az egyiptomi eseményekhez , de ez nem csak Egyiptomról szól. Ez nem csak a szokásos politikai, vallási, vagy pénzügyi kérdésekről szól. Ez egy változás-hullámról és a bolygónkat elsöprő új tudatosságról szól. Ez egy mélyről jövő és elfojtott szabadság utáni vágy, valami amiről Adamus beszélt a februári Soudban (A KÖVETKEZŐ Sorozat, 2011. február 5.)
Mint nyitott és érzékeny lények, nem tudunk segíteni, de észleljük és érezzük mi is történik. Gyakran “érzelmileg” értelmezzük ezeket az érzéseket és elkezdődik a régi jó “Mi a baj velem?” című csodálkozós játék. A legvalószínűbb, hogy semmi baj sincs veletek. Valamilyen szinten azt kértétek, hogy legyetek sokkal érzékenyebbek és most ez történik. Érezhetitek, ahogy a Föld elengedi az elfojtott energiákat, az emberi tudatosság új szinteket keres, a régi energiás erők megpróbálják fenntartani tradícióikat és a régi módszereket (utakat), a maszkulin és feminin megtalálja az új egyensúlyát, drámai változások zajlanak le a Földközeli Birodalmakban és a lista így megy tovább.

Tudat-Testünk (Body of Consciousness- BOC) a test-elme-gnoszt-lélek integrációjából áll. Adamus szerint ez a mi “egyedüli csakránk” is, amely a hagyományos hét csakra integrációja, egyetlen bennünk lévő energiaközpontba. Tudat-Testünkben érzékeljük a körülöttünk lévő fizikai és spirituális világok mozgásait és a hullámzásait, de még mindig függünk az elménktől/érzelmeinktől, hogy értelmezzük (lefordítsuk) ezeket az érzéseket. Az elme/emóciók - nem túl agyafúrtan – lefordítják ezeket a szenzoros érzéseket hamis jelekre, mint pl. szorongás, fizikai fájdalom, szomorúság, zavartság és dezorientáció. Aztán feltesszük magunknak a kérdést: “Miért érzem ma rosszul magam?” A jelek kényelmetlenek, így megpróbáljuk elnyomni, figyelmen kívül hagyni, vagy kezelni azokat.
Ti sokkal inkább “szuperebbek” vagytok, nem pedig rosszabbul. Beleéreztek valami nagyon is valóságosba, de a legtöbbször valószínűleg nem rólatok van szó. Ez a körülöttetek lévő külső világról szól.
A nyilvánvaló kérdés az: “Hogyan tanuljuk meg rendesen megérteni ezeket az érzéseket?

Megtanultam azt, hogy vegyek néhány igen mély lélegzetet és aztán ki kell szállnom a fejemből. Ahogy lélegzem, elengedem az aggódást és a szorongást. A szó szoros értelmében bele lélegzek pontosan azokba az energiákba, melyek a kényelmetlenséget okozzák nekem, még akkor is ha ezek az energiák talán nyomasztónak tűnnek. Mikor elengedtem az elemzést, a mentális erőfeszítéseket érezhetem a TudatTestem kinyílását és kiterjedését. Rövid időn belül – néha percek vagy órák – van egy új, intuitiv érzékelésem arról ami ezeket az érzéseket okozza. Ez nem jelenti azt, hogy azonosítani tudnám az esemény idejét, helyét vagy egyéb sajátosságait, de bele tudok érezni az átfogó eszenciájába. Más szóval, hirtelen az az érzésem, hogy valami mozogásban van a földben, vagy egy váltás történik valahol egy embercsoportban.

Január 28-án vezettem be a városba, amikor hirtelen szorongásos típusú energiák fogtak el. Az elmém tudta, hogy ez azért volt, mert néztem az Egyiptomról szóló híreket, mely hangsúlyozta bennem a lehetőségét annak, hogy töröljük az e havi Shaumbra turnét. De az érzések messze túl voltak az én intellektuális aggódásom szintjén. Érezhettem, ahogy a testem megfeszül, az elmém összezavarodik és az energiák leragadtak. Ösztönösen tudtam, hogy itt van az ideje néhány mély légzésnek annak ellenére, hogy ez volt az utolsó dolog amit tenni akartam. A légzés energiát hoz be az élethez és én nem akartam hogy az energiák bármennyire is nagyobbak (intenzívebbek) legyenek, mint amilyenek már így is voltak.

De én lélegeztem, megnyugodtam és behoztam az energiákat közvetlenül magamba. Meglepő, de nem sújtottak le az energiák. Inkább az ellenkezője. Hirtelen egy áramlást éreztem magamban és miközben folytattam, éreztem a Tudat-Testem kinyílását. Egy hosszú pillanatig úgy éreztem, mintha egy állom állapotban lennék és mikor a dolgok rendbe jönnek, egy szinte leírhatatlan megértésem lett a változásokról, melyek Egyiptomban zajlanak. Együttérzést és megértést éreztem azzal kapcsolatban ami ott történik de a szívemből jött, nem pedig a fejemből.

Később, azon a délután hazaérve elmeséltem Lindának, hogy át kell ütemeznünk az egyiptomi utazást az év későbbi szakaszára, nem azért mert féltem, vagy szorongtam, hanem mert én “igazán éreztem” mit kell tenni. Ami azt illeti, nagyon nyugodt és higgadt voltam. Úgy döntöttünk, hogy a következő reggelen kapcsolatba lépünk Sayed Khalil úrral, hogy megvitassuk az átütemezés helyzetét, de ehelyett szombat reggel 7:30-kor ő hívott minket és azt mondta: “Úgy tűnik át kell ütemeznünk”. Ez nagyon szinkronisztikus volt, valamint egy jó visszaigozálást is jelentett számunkra.
Az energiák mozgásban vannak és érezni fogjátok őket. Adjátok meg magatoknak az energiákba való bele-légzés ajándékát ahelyett, hogy félrelöknétek őket. Ismerjétek fel, hogy tudtok bánni velük mert az energiák nem jók, vagy rosszak... azok csak energiák. Lépjetek túl az elmén és lépjetek bele a ti integrált Tudat-Testetekbe, hogy egy mélyebb és igazabb megértésre tegyetek szert arról, hogy mi folyik itt? Ez az, amire vártunk és már megvannak az eszközeink, melyeket használhatunk is.

Fordítás: Thomázy Tímea

Forrás: INSPIRING CONSCIOUSNESS – Crimson Circle Oktatói Hírlevél, 2011. Február, p. 1-2.
Álom és Szabadság

Néhány nappal ezelőtt volt egy álmom ..........
A Frankel Leó út elejéről indultam haza. Ez a hely is, mint minden itt a földön, kő, aszfalt, beton. Ám a következő lépésem után ez megváltozott. Gyönyörű, sejtelmes fényben úsztak a virágok a kő virágtartókban és még az itt lévő kőszobor is áttetsző, lágy fényben ragyogott. Ahogy továbbmentem, egy kitágult, szintén sejtelmes, áttetsző fényben úszó tájra értem.  Egy magasan fekvő ösvényen mentem, ahol nagyon messzire el lehetett látni, szinte határtalannak tűnt. Tudtam, hogy jártam már itt azelőtt is, tudtam róla, hogy létezik ez a csodás hely és így azt is tudtam, hogy a hazafelé vezető útra még ez előtt kellet volna ráfordulni. Először azt gondoltam, hogy visszamegyek a kiindulási ponthoz és megkeresem a régi utat, ami hazavisz, de ekkor elbizonytalanodtam, mert nem voltam benne biztos, hogy ott van még. Hisz nem láttam, ahogy a kiindulópontból, a csodás virágos helyről elindultam és ahogy ebbe a csodálatos dimenziókkal átitatott helyre érkeztem.
Ez a hely itt így ránézve olyan könnyed, laza, finoman áttetsző és határtalan volt -- Szabadság "szagú" -- és mégis megrémített egy kicsit, hogy nem a régi, 3 dimenziós kis korlátozott, igazi négy téglafallal behatárolt, biztonságosnak tűnő régi otthonomban vagyok. Itt nincsenek szomszédok, más emberek ...... itt csak Én Vagyok Határtalanul magam Magammal.
Ahogy felébredtem, azonnal fel is tettem magamnak tudatosan a kérdést: Készen állok arra, hogy tényleg szabad legyek? Készen állok a teljes SZABADSÁGRA?
Igen, van bennem izgalom, stressz ez ügyben ........ de nem baj. NEM SZÁMÍT!.........