Álom és Szabadság

Néhány nappal ezelőtt volt egy álmom ..........
A Frankel Leó út elejéről indultam haza. Ez a hely is, mint minden itt a földön, kő, aszfalt, beton. Ám a következő lépésem után ez megváltozott. Gyönyörű, sejtelmes fényben úsztak a virágok a kő virágtartókban és még az itt lévő kőszobor is áttetsző, lágy fényben ragyogott. Ahogy továbbmentem, egy kitágult, szintén sejtelmes, áttetsző fényben úszó tájra értem.  Egy magasan fekvő ösvényen mentem, ahol nagyon messzire el lehetett látni, szinte határtalannak tűnt. Tudtam, hogy jártam már itt azelőtt is, tudtam róla, hogy létezik ez a csodás hely és így azt is tudtam, hogy a hazafelé vezető útra még ez előtt kellet volna ráfordulni. Először azt gondoltam, hogy visszamegyek a kiindulási ponthoz és megkeresem a régi utat, ami hazavisz, de ekkor elbizonytalanodtam, mert nem voltam benne biztos, hogy ott van még. Hisz nem láttam, ahogy a kiindulópontból, a csodás virágos helyről elindultam és ahogy ebbe a csodálatos dimenziókkal átitatott helyre érkeztem.
Ez a hely itt így ránézve olyan könnyed, laza, finoman áttetsző és határtalan volt -- Szabadság "szagú" -- és mégis megrémített egy kicsit, hogy nem a régi, 3 dimenziós kis korlátozott, igazi négy téglafallal behatárolt, biztonságosnak tűnő régi otthonomban vagyok. Itt nincsenek szomszédok, más emberek ...... itt csak Én Vagyok Határtalanul magam Magammal.
Ahogy felébredtem, azonnal fel is tettem magamnak tudatosan a kérdést: Készen állok arra, hogy tényleg szabad legyek? Készen állok a teljes SZABADSÁGRA?
Igen, van bennem izgalom, stressz ez ügyben ........ de nem baj. NEM SZÁMÍT!.........