SZENVEDÉLY – ÚJ ENERGIÁS SZENVEDÉLY

Szenvedély = a Szellemünk, az Én Vagyok Jelenlét. Ez Vagyok. A Szenvedély egy nagyon integrált része a Lelkünknek. A vágy a Létezésre, Kifejezésre, Kiterjedésre.

A Szenvedély olyan, mint egy láng, amely gondoskodik a módról, ahogyan kiterjedhetsz, az energiáról, amit kifejezhetsz, az örömteli élet táncáról…….

Egy évvel ezelőtt azt vettem észre, hogy eltűnt minden szenvedélyem az életemből. Ilyen volt a tanítás, -- az iskolák olyanokká váltak számomra, mint egy régmúlt történelem, hogy igen, régen voltak ilyenek is, de most oly távolivá vált mindegyik –. Ilyenek voltak még a személyes találkozások a páciensekkel, írás, festés, kert……. sőt, elkezdett fárasztani, ha valaki a problémáiról beszélt vagy a spiritualitásról. Még a Műhelyek is roppant unalmasnak tűntek, ahol beszélgetések voltak a tapasztalatokról.

Nem „dobtak fel” az Adamus anyagok sem, legfeljebb arra voltam kíváncsi, hogy mi újat tudna még mondani? Főleg a „Tudat Test” című shoud után, ami ráébresztett arra, hogy Ki is Vagyok Én. Ahol megválaszolásra került bennem ez a kérdés, ami az „Otthonról” való eljövetelem óta foglalkoztatott, mint mindenkit. Egyszerűen itt volt ez a válasz most az örök kérdésre, amikor is megtaláltam magamat, ami a Minden érzése, a Teljesség, a Beteljesülés érzése. És ez nem egy pillanatig tartott, hanem itt maradt velem.

Ezután a maradék szenvedélyem is szertefoszlott. Egyetlen szenvedélyem magam voltam önmagamnak. Érezve minden részemet, Aki csak Vagyok. A Felemelkedett, Harmadik Körömben csücsülő Én Vagyok-omtól kezdve a legsűrűbb anyagi Én Vagyok-ommal bezárólag (fizikai testem, emberi Én-em) Tudat Testem minden részét éreztem és élveztem.

Eszembe sem jutott, hogy tennem kéne valamit ….. magam váltam az önmagam szenvedélyévé.

 A többi szenvedélyem teljes megszűnésével a „maradék” páciensek is elmaradtak, az iskolákba senki sem jelentkezett ……. és akkor egy napon azt vettem észre, hogy még a pénzem is fogyóban van. Nem ijedtem meg, nem kezdtem el izgulni miatta, de feltettem magamnak egy kérdést: „Hogyan tovább? Mit tegyek Most?”

Néhány nappal előtte érkezett meg az Egyiptomi Shaumbra Túra anyaga, melynek címe: „Út a Mesterlét felé” Mivel nem hozott izgalomba, így hagytam is akkor.

Viszont most, amikor úgy sem volt mit csinálnom, gondoltam, belenézek ebbe az anyagba……. és ekkor ért a meglepetés, mert a kérdésemre pontosan ott volt a válasz.

 A saját kérdésem állt ott és Adamus válasza: -- „Mit kéne tennem? Hogyan tovább?”

Adamus: „Vártok a belső szenvedély felbukkanására, de nincs ott ….. Elérkeztetek erre a pontra ….. az igaz Mesterré válás pontjára. Ennél a pontnál vagytok, ahol nem elveszve vagytok, hanem a „semmiben” vagy „ürességben”. És ez teljesen rendben van. Mi ezen most túl fogunk lépni.”

Nem a régi, megszokott izgalommal, szenvedéllyel olvastam tovább, hanem valami teljesen más „szenvedély” kezdett kibontakozni bennem, amivel elkezdtem „gyakorolni” az igaz Mesterré válásomat. Sok légzéssel, hangolással, az energiák folyamatos áramlásban tartásával, amitől kezdtem egyre jobban igaz Élővé válni, igazán Élettel teli lenni. Az előtte lévő Élettel teliség csak egy jó kis „pörgés”-ként látszott ehhez képest…….

Közben tudtam, hogy itt van a Passion (Szenvedély) anyag is Tóbiástól, amibe megint csak nem néztem bele, nem éreztem „szenvedélyes” vágyat iránta, hogy beleolvassak. Napok múlva valaki felhívott, hogy mit szólok hozzá, hogy tetszik e ez az anyag? Így gondoltam, ideje belenéznem, ha még így külön is felhívja magára a figyelmemet. …….” nos, lássuk, mit tud még adni ez nekem………”

Természetesen ezt sem tudtam letenni addig, amíg végig nem olvastam és „csináltam”, mert itt Tóbiás pontosan elmondta, hogy a „régi energiás” szenvedélynek mennie kell, amivel kiálltunk a tanítványok elé tanítani, amivel személyesen szolgálatukra voltunk azoknak, akik hozzánk fordultak segítségért, amivel egyensúlyba segítettük őket, stb. ……. És szépen végigvezetett azon energiák maradványainak a kitisztításában, amelyek akadályozták az Új Energiás Szenvedély beáramlását. Ezek a karma, életszerződéseink, szolgálati szerződéseink – amik teremtették a tanítási, „gyógyítási” szenvedélyünket, hogy másokat segítsünk, vezessünk ….. stb. …….. Addig nem tudunk Szuverén, Szabad Létezővé válni, amíg a szenvedélyünk megéléséhez szükségünk van másokra, szükségünk van arra, hogy eljöjjenek az iskoláinkba, vagy szükségünk van arra, hogy segítségért forduljanak hozzánk, hogy a szenvedélyünket megélhessük. Addig nem vagyunk Függetlenek, Szuverének, Szabadok. Addig nem mi teremtjük a valóságunkat, hanem a szolgálati szerződéseink, életszerződéseink. Amikor ezek maradványai is feloldódnak, az Új, igaz Szenvedélyünk lángja akkor tud fellobbanni. És igazából ezzel az új szenvedéllyel tudunk Igaz Mesterekké válni.

Ez alatt az egy év alatt sokat próbálgattam, kóstolgattam ezt az Új Energiás Szenvedélyt, nem igazán láttam, hogy hogyan is fogok ezzel tanítani, iskolákat tartani, vagy páciensekkel foglalkozni, mert ezek továbbra sem voltak ott. Nem igazán értettem, hogy akkor most mit is fogok csinálni? Hogyan is működik ez az Új Szenvedély, ha nincs szenvedély? Megértettem, hogy a szolgálatnak vége van, szolgálatom véget ért, de akkor most mit fogok csinálni itt a földön? Adamus ugyan elmondta, hogy: „ egy új módon maradsz itt – örömből --, nem is azért, mert van valamilyen célod, szándékod,vágyad, hanem azért, mert megérted, hogy ez HATÁSSAL jár. Nincs cél, de van hatás.” Ha maradunk, hatással leszünk a földre és a földön mindenre és ezzel segítünk a legtöbbet.

Ezt így értettem, de nem igazán tudtam, hogy hogyan is működik ez itt így, a realitásomban. De nem kellett sokat várnom a megtapasztalására. Pillanatok alatt lett egy jó kis náthám, arcüreggyulladásom, rejtett tüdőgyulladásom, alig álltam a lábamon, és mégis megérkezett egy páciens. Én ki voltam szó szerint „ütve” magamból – félre állítódtam a saját utamból – és amikor el akartam kezdeni lélegeztetni a pácienst, semmi nem jutott eszembe azon az egy szón kívül, hogy „lélegezz”. Álltam ott „némán”, csak jelen voltam a páciens mellett …… és 15 – 20 perc múlva a páciens felült ragyogó szemekkel, meggyógyulva, és azt mondta hogy: „ez olyan fantasztikus volt, így még soha sem éreztem magamat és nézd, teljesen meggyógyultam.” Ezen aztán én csodálkoztam el a legjobban, hisz semmit nem tudtam neki mondani. Aztán a következő páciens is így „járt”, meg az utána jövők is. Én meg kezdtem felfogni, hogy ez lehet az, amikor „csak” Hatással vagyunk a jelenlétünkkel. Amihez nem kellenek szavak, nem kell megmondania másiknak, hogy mit csináljon magával, hogyan hozza magát egyensúlyba, …….. mindez egyszerűen megtörténik.

Mivel a „munkám” nagy része Adulai munka, amit szintén nem érzek szolgálatnak, csak jelen vagyok, és együtt lélegzünk – tudatosult bennem, hogy ott már régóta a „hatással lenni”-ségem állapotában vagyok jelen.

Visszatérve az Új Szenvedélyhez, közben azért nagy felfedezéseket tettem. Próbálgattam, hogy milyen is az, amikor engedem az öt angyali és öt emberi érzékemet felnyílni teljesen. Eljutottam a „Kifejezés” angyali érzékszervem még teljesebb felnyílásához…… hisz a kifejezés a Szellem legnagyobb öröme. Amikor fogom a Kifejezés Angyali érzékemet és azt választom, hogy ki akarok fejezni tudatosan, egy egészen új érzés bontakozott ki. Mindent, amit teszek, csinálok, kifejezésként teszem, hogy kifejezzem önmagam. Bármit teszek, érzem a kifejeződésem energiáit és ez felülmúl minden eddigi szenvedélyt. Az Új Szenvedély sem más, mint a kifejezés öröme. Kifejezem magam a légzésben, vagy a takarításban, vagy abban, hogy „csak” magammal vagyok, mindegy mit választok ……. de ezt én választom és nem a szenvedély teremti meg, hogy mit csináljak, hanem tényleg én. Amit éppen választok, azzal fejezem ki tudatosan magam, kifejezésként érzem és élem meg.

Amikor megengedem, hogy a Tudat Testem – ami magába foglalja minden részemet – felfogja az ÉN VAGYOK-ot …… a Vagyok Aki Vagyok-ot – amivel azt mondom, hogy Hazaértem, hogy vállalom a felelősséget minden részemért – a testemért, elmémért, szellememért, a pillanatért, az Én Vagyok-ért – EZ ÖNMAGÁBAN AZ IGAZ KIFEJEZÉS. – Az Én Vagyok igaz érzése és valójában ez az Új Szenvedély, amiben az Én Vagyok kifejezi magát minden részemnek, minden Én Vagyok-omnak, amihez nem kell senki és semmi más, csak ÉN, a Független, Szuverén, Szabad létező.
Adamus mondja: "Többé nem kell tudnod, hogy mit akarsz ....... és ez megengedi majd neked, hogy valóban élj. Meg fogtok majd érteni valamit, ami meghaladja a valódi akarást. Egy olyan szenvedéllyel fogsz bírni, amely annyira mély és olyan jelentőségteljes, hogy az majd segít megérteni, hogy hogyan teremtetted meg eddig a valóságodat és ki is vagy valójában. Egy igaz szenvedélyre lelsz önmagaddal. És ezalatt nem egy elfoglaltságot vagy hobbit értek vagy bármi ehhez hasonlót, hanem egy szenvedélyt önmagaddal. Önmagad szeretetét.
És innentől kezdve nem számít, hogy mit teszel vagy mit nem teszel. Ezzel a fajta Lélek Szenvedéllyel ez egyáltalán nem számít. Ez csak Van. ....... Túllépünk azon, amit akarunk és belépünk a Szenvedélybe. A szenvedély az Én Vagyok igaz megértése."
És ez így van.........