Lélegezd Be! - Geoffrey Hoppe tollából
Hosszú ideje az utóbbi néhány hét volt a legintenzívebb. Sok Shaumbrával beszéltem, akik érezhették is a csontjaikban, a szívükben és az elméjükben.
Ezekben az elmúlt hetekben a legtöbben közülünk szorosan kapcsolódtunk az egyiptomi eseményekhez , de ez nem csak Egyiptomról szól. Ez nem csak a szokásos politikai, vallási, vagy pénzügyi kérdésekről szól. Ez egy változás-hullámról és a bolygónkat elsöprő új tudatosságról szól. Ez egy mélyről jövő és elfojtott szabadság utáni vágy, valami amiről Adamus beszélt a februári Soudban (A KÖVETKEZŐ Sorozat, 2011. február 5.)
Mint nyitott és érzékeny lények, nem tudunk segíteni, de észleljük és érezzük mi is történik. Gyakran “érzelmileg” értelmezzük ezeket az érzéseket és elkezdődik a régi jó “Mi a baj velem?” című csodálkozós játék. A legvalószínűbb, hogy semmi baj sincs veletek. Valamilyen szinten azt kértétek, hogy legyetek sokkal érzékenyebbek és most ez történik. Érezhetitek, ahogy a Föld elengedi az elfojtott energiákat, az emberi tudatosság új szinteket keres, a régi energiás erők megpróbálják fenntartani tradícióikat és a régi módszereket (utakat), a maszkulin és feminin megtalálja az új egyensúlyát, drámai változások zajlanak le a Földközeli Birodalmakban és a lista így megy tovább.
Tudat-Testünk (Body of Consciousness- BOC) a test-elme-gnoszt-lélek integrációjából áll. Adamus szerint ez a mi “egyedüli csakránk” is, amely a hagyományos hét csakra integrációja, egyetlen bennünk lévő energiaközpontba. Tudat-Testünkben érzékeljük a körülöttünk lévő fizikai és spirituális világok mozgásait és a hullámzásait, de még mindig függünk az elménktől/érzelmeinktől, hogy értelmezzük (lefordítsuk) ezeket az érzéseket. Az elme/emóciók - nem túl agyafúrtan – lefordítják ezeket a szenzoros érzéseket hamis jelekre, mint pl. szorongás, fizikai fájdalom, szomorúság, zavartság és dezorientáció. Aztán feltesszük magunknak a kérdést: “Miért érzem ma rosszul magam?” A jelek kényelmetlenek, így megpróbáljuk elnyomni, figyelmen kívül hagyni, vagy kezelni azokat.
Ti sokkal inkább “szuperebbek” vagytok, nem pedig rosszabbul. Beleéreztek valami nagyon is valóságosba, de a legtöbbször valószínűleg nem rólatok van szó. Ez a körülöttetek lévő külső világról szól.
A nyilvánvaló kérdés az: “Hogyan tanuljuk meg rendesen megérteni ezeket az érzéseket?
Megtanultam azt, hogy vegyek néhány igen mély lélegzetet és aztán ki kell szállnom a fejemből. Ahogy lélegzem, elengedem az aggódást és a szorongást. A szó szoros értelmében bele lélegzek pontosan azokba az energiákba, melyek a kényelmetlenséget okozzák nekem, még akkor is ha ezek az energiák talán nyomasztónak tűnnek. Mikor elengedtem az elemzést, a mentális erőfeszítéseket érezhetem a TudatTestem kinyílását és kiterjedését. Rövid időn belül – néha percek vagy órák – van egy új, intuitiv érzékelésem arról ami ezeket az érzéseket okozza. Ez nem jelenti azt, hogy azonosítani tudnám az esemény idejét, helyét vagy egyéb sajátosságait, de bele tudok érezni az átfogó eszenciájába. Más szóval, hirtelen az az érzésem, hogy valami mozogásban van a földben, vagy egy váltás történik valahol egy embercsoportban.
Január 28-án vezettem be a városba, amikor hirtelen szorongásos típusú energiák fogtak el. Az elmém tudta, hogy ez azért volt, mert néztem az Egyiptomról szóló híreket, mely hangsúlyozta bennem a lehetőségét annak, hogy töröljük az e havi Shaumbra turnét. De az érzések messze túl voltak az én intellektuális aggódásom szintjén. Érezhettem, ahogy a testem megfeszül, az elmém összezavarodik és az energiák leragadtak. Ösztönösen tudtam, hogy itt van az ideje néhány mély légzésnek annak ellenére, hogy ez volt az utolsó dolog amit tenni akartam. A légzés energiát hoz be az élethez és én nem akartam hogy az energiák bármennyire is nagyobbak (intenzívebbek) legyenek, mint amilyenek már így is voltak.
De én lélegeztem, megnyugodtam és behoztam az energiákat közvetlenül magamba. Meglepő, de nem sújtottak le az energiák. Inkább az ellenkezője. Hirtelen egy áramlást éreztem magamban és miközben folytattam, éreztem a Tudat-Testem kinyílását. Egy hosszú pillanatig úgy éreztem, mintha egy állom állapotban lennék és mikor a dolgok rendbe jönnek, egy szinte leírhatatlan megértésem lett a változásokról, melyek Egyiptomban zajlanak. Együttérzést és megértést éreztem azzal kapcsolatban ami ott történik de a szívemből jött, nem pedig a fejemből.
Később, azon a délután hazaérve elmeséltem Lindának, hogy át kell ütemeznünk az egyiptomi utazást az év későbbi szakaszára, nem azért mert féltem, vagy szorongtam, hanem mert én “igazán éreztem” mit kell tenni. Ami azt illeti, nagyon nyugodt és higgadt voltam. Úgy döntöttünk, hogy a következő reggelen kapcsolatba lépünk Sayed Khalil úrral, hogy megvitassuk az átütemezés helyzetét, de ehelyett szombat reggel 7:30-kor ő hívott minket és azt mondta: “Úgy tűnik át kell ütemeznünk”. Ez nagyon szinkronisztikus volt, valamint egy jó visszaigozálást is jelentett számunkra.
Az energiák mozgásban vannak és érezni fogjátok őket. Adjátok meg magatoknak az energiákba való bele-légzés ajándékát ahelyett, hogy félrelöknétek őket. Ismerjétek fel, hogy tudtok bánni velük mert az energiák nem jók, vagy rosszak... azok csak energiák. Lépjetek túl az elmén és lépjetek bele a ti integrált Tudat-Testetekbe, hogy egy mélyebb és igazabb megértésre tegyetek szert arról, hogy mi folyik itt? Ez az, amire vártunk és már megvannak az eszközeink, melyeket használhatunk is.
Fordítás: Thomázy Tímea
Forrás: INSPIRING CONSCIOUSNESS – Crimson Circle Oktatói Hírlevél, 2011. Február, p. 1-2.
2011. február 25., péntek
Álom és Szabadság
Néhány nappal ezelőtt volt egy álmom ..........
A Frankel Leó út elejéről indultam haza. Ez a hely is, mint minden itt a földön, kő, aszfalt, beton. Ám a következő lépésem után ez megváltozott. Gyönyörű, sejtelmes fényben úsztak a virágok a kő virágtartókban és még az itt lévő kőszobor is áttetsző, lágy fényben ragyogott. Ahogy továbbmentem, egy kitágult, szintén sejtelmes, áttetsző fényben úszó tájra értem. Egy magasan fekvő ösvényen mentem, ahol nagyon messzire el lehetett látni, szinte határtalannak tűnt. Tudtam, hogy jártam már itt azelőtt is, tudtam róla, hogy létezik ez a csodás hely és így azt is tudtam, hogy a hazafelé vezető útra még ez előtt kellet volna ráfordulni. Először azt gondoltam, hogy visszamegyek a kiindulási ponthoz és megkeresem a régi utat, ami hazavisz, de ekkor elbizonytalanodtam, mert nem voltam benne biztos, hogy ott van még. Hisz nem láttam, ahogy a kiindulópontból, a csodás virágos helyről elindultam és ahogy ebbe a csodálatos dimenziókkal átitatott helyre érkeztem.
Ez a hely itt így ránézve olyan könnyed, laza, finoman áttetsző és határtalan volt -- Szabadság "szagú" -- és mégis megrémített egy kicsit, hogy nem a régi, 3 dimenziós kis korlátozott, igazi négy téglafallal behatárolt, biztonságosnak tűnő régi otthonomban vagyok. Itt nincsenek szomszédok, más emberek ...... itt csak Én Vagyok Határtalanul magam Magammal.
Ahogy felébredtem, azonnal fel is tettem magamnak tudatosan a kérdést: Készen állok arra, hogy tényleg szabad legyek? Készen állok a teljes SZABADSÁGRA?
Igen, van bennem izgalom, stressz ez ügyben ........ de nem baj. NEM SZÁMÍT!.........
Néhány nappal ezelőtt volt egy álmom ..........
A Frankel Leó út elejéről indultam haza. Ez a hely is, mint minden itt a földön, kő, aszfalt, beton. Ám a következő lépésem után ez megváltozott. Gyönyörű, sejtelmes fényben úsztak a virágok a kő virágtartókban és még az itt lévő kőszobor is áttetsző, lágy fényben ragyogott. Ahogy továbbmentem, egy kitágult, szintén sejtelmes, áttetsző fényben úszó tájra értem. Egy magasan fekvő ösvényen mentem, ahol nagyon messzire el lehetett látni, szinte határtalannak tűnt. Tudtam, hogy jártam már itt azelőtt is, tudtam róla, hogy létezik ez a csodás hely és így azt is tudtam, hogy a hazafelé vezető útra még ez előtt kellet volna ráfordulni. Először azt gondoltam, hogy visszamegyek a kiindulási ponthoz és megkeresem a régi utat, ami hazavisz, de ekkor elbizonytalanodtam, mert nem voltam benne biztos, hogy ott van még. Hisz nem láttam, ahogy a kiindulópontból, a csodás virágos helyről elindultam és ahogy ebbe a csodálatos dimenziókkal átitatott helyre érkeztem.
Ez a hely itt így ránézve olyan könnyed, laza, finoman áttetsző és határtalan volt -- Szabadság "szagú" -- és mégis megrémített egy kicsit, hogy nem a régi, 3 dimenziós kis korlátozott, igazi négy téglafallal behatárolt, biztonságosnak tűnő régi otthonomban vagyok. Itt nincsenek szomszédok, más emberek ...... itt csak Én Vagyok Határtalanul magam Magammal.
Ahogy felébredtem, azonnal fel is tettem magamnak tudatosan a kérdést: Készen állok arra, hogy tényleg szabad legyek? Készen állok a teljes SZABADSÁGRA?
Igen, van bennem izgalom, stressz ez ügyben ........ de nem baj. NEM SZÁMÍT!.........
Címkék:
határtalanság,
szabadság,
Vagyok Aki Vagyok
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)